A szülei mellett lett volna a helye egy kislánynak 1944-ben a nővérével, nem egy halál táborban.

Minden gyermek híres szeretne lenni kicsi korában. Anne is így volt vele. Írónak készült. A sors tragédiája, hogy szomorú események teremtették meg ennek a hősiességnek a keretét.

Anne Frank története, naplója nélkülözhetetlen dokumentum, bizonyíték a múlt szörnyűségeinek a feltárásában. Ugyanakkor fontos az emlékeztetésben.

A kislány 1929. június 12-én született. Bár életének csupán alig haladta túl az első évtizedét 1945 márciusában bekövetkezett tragikus haláláig, mégis szavai bölcsességet és kedvességet halmoztak fel a világban:

Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!

 

Az adományokat nem lehet csak úgy odavetni az embereknek, mindenkinek joga van egy kis kedvességre. Miért is lennénk barátságosabbak egy gazdag hölggyel, mint egy szegénnyel? Valaki talán ismeri kettejük jellembeli különbségeit?

 

Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója.

Ha a bolygónkon nem lennének árulók és gyilkosok, mérhetetlenül több érték venne minket körül.

A második világháború idején a náci koncentrációs haláltáborokban 1 millió gyermeket gyilkoltak meg. Köztük sok csecsemő is volt, akiket különös kegyetlenséggel, az emberi méltóságot a legmélyebben megalázó módszerekkel végzett ki a hitleri gárda. A zsidógyűlölet hatalmas volt.

A Frankfurtban született kislány családjával Németországból Hollandiába menekült. Anne szülei Amszerdamban kereskedéssel foglalkoztak. A háború kiterjedése következtében azonban a zsidóság helyzete, sorsa tovább romlott Európában. Bár Anne igyekezett megtanulni a holland nyelvet, és új barátokat is szerzett, családjának sorsa nem javult. A náci jogszabályok, rendeletek a zsidóságot tovább sújtották: zsidók nem mehettek moziba, nem sétálhattak parkokban, a gyerekeknek külön iskolába kellett járniuk, és a vállalkozás szabadságát is korlátozták az új rendelkezések, mely megélhetési gondokhoz vezetett.

A holland háborús helyzet végül odáig fajult, hogy a zsidókat kötelezték a sárga csillag viselésére, ám olyan hírek is terjedtek, hogy el kell hagyniuk Hollandiát. 1942. július 5-én Anne nővére munkatáborba kapott behívója döbbentette rá a családot, hogy nagy baj közeledik. A behívóban foglaltakat teljesíteni nem szabad. Elindult a bujkálás időszaka a család életében.

Anne a 13. születésnapjára kapta azt a naplót, melyben napjai történéseit rögzítette. A kislány a csend időszakában novellákat írt, és regényírásba kezdett. A család életében egy aljas, névtelen feljelentés vitt negatív fordulatot 1944 augusztus 4-én. A családtagokat szétválasztották, majd marhavagonokba zárva Auschwitzba, illetve Bergen-Belsenbe deportálták. Anne utóbbi helyszínen halt meg tífuszban nővérével együtt néhány héttel a felszabadítás előtt.

forrás: Anne Frank House

fotó: aboutholocaust