A jóság nem teli erszény birtoklásától függ.

Élt egyszer egy kislány, aki családjának egyetlen kincse volt.

Nagyszülei igyekeztek számára mindent megadni. A legszebb ruhákat megkapta, a legjobb ételeket kóstolhatta. Alkalomadtán a sok finomságból titokzatos módon mindig adott másoknak. Sétái közben kíváncsian figyelte az emberek arcát, ahogy a rejtett ajándékokat megtalálják az otthonaik ajtajában. Időnként – észre sem vette -, még egy-egy könnycsepp is lefolyt az arcán mások boldogságát látva.

Ünnepnapok idején szobájának ablakát kitárta, hogy muzsikáját mások is hallhassák. A csengő hang miatt az utcán járkáló emberek néhány pillanatra némaságba burkolódzó csodálkozással álltak meg, hogy az énekét hallgassák.

A kislányból felnőtt nő lett. A muzsika sikerről sikerre irányította az útját. Az élete tökéletes volt, ám valami mégis hiányzott belőle. Teltek az évek, és a hölgy megbetegedett. A színpad lassanként eltűnt az életéből. Egyre magányosabb lett. Szerette volna látni a régi utcákat, az egykori boldog arcokat. Egy apró faluba költözött egy kicsi házba. Kedves hangszere már nem volt a társasága, így festeni kezdett. A természet szépségének simogatása újra felébresztette szunnyadó tehetségét, és bátorságát az ajándékozásra. Szenvedéséről senki sem tudott. Nagyon ritkán mozdult ki falu szélén álló kandallós otthonából.

A művésznőből idős hölgy lett. Betegsége egyre jobban gyötörte, ám életének legszebb alkotó pillanatai feledtették vele szenvedésének napjait. Egy téli estén fából készült díszeket festett, hogy titokzatosságával ismét mosolyt rajzoljon a körülötte élők arcára. Az elrejtett apróságoktól hangos nevetés, beszélgetés hallatszott az utcákon, és az emberek találgatták, vajon kitől származnak a dekorációk. Az asszony otthonát bevilágította a kandalló fénye, miközben foteljéből nézte a kicsi, szinte jelentéktelen ajándékainak eredményét. Épp egy csillagoktól ragyogó éjszakai égboltot kezdett rajzolni, amikor a fáradtságtól mosolygó arccal elaludt. A kandallóból a tűz kihunyt, a festmény pedig befejezetlen maradt. Ám a boldogság mindenki szívében hatalmas volt, és az apró ajándékok mind ott voltak a falu kis házainak ünnepi asztalán…

Szerző: Kóta Melinda

A novella szerzői jogvédelem alatt áll!