Csehországban több életre keltett meseváros létezik.
A Moldva kettős kanyarulatánál fekvő település a vidéki élet hangulatát jeleníti meg.
Amikor Európa területén kalandozunk, az ikonikus kisvárosokat mindenképpen érdemes meglátogatni. Český Krumlov is közéjük tartozik. A színes házakkal, kedves hangulattal, apró utcákkal, és kanyargó folyóval is megáldott helység Prága belvárosához viszonyított enyhe néptelenségével felüdülést jelentett számunkra augusztus végére időzített cseh utunk során.
Prága, Karlovy Vary fürdőváros, valamint Krušovice után már éppen négy napja utaztunk kisebb megszakításokkal. Utolsó látogatási célunk egy apró város volt. Kóstoltunk már mindenféle ételkülönlegességet, világos és barna sört, kirándultunk és várakat látogattunk. A környéket azonban mégsem untuk meg.
A gótikus és reneszánsz vonásokkal is rendelkező település egyik leglátványosabb része a kastély. 1302-ben történt, hogy az építtető család nemzetségének kihalása következtében az ingatlant a Rosenbergek szerezték meg, akik 3 évszázadon keresztül irányították a birtokot. A 16. századra a hely kiemelkedően fényűző megjelenésével hirdette a gazdagságot, így a környéknek erősebb védelemre volt szüksége.
A kastély ebben az időben lett a prágai Hradzsin után az ország második legnagyobb erődítménye. A 17. században az Eggenberg család, majd a 18. században a Schwarzenberg dinasztia is volt itt tulajdonosa. A második világháborút követően a birtok állami tulajdonba került. 1992-től szerepel az UNESCO Világörökség listáján.
A cseh kisváros létezésének történetét rengeteg legenda tarkítja. Egyik mendemonda örök tanulsága, hogy munka közben nem szerencsés hosszabb ideig szunyókálni. Úgy mesélik, hogy a Szent Vitus templom egyik lelkésze egyszer elaludt a gyóntatószékben. Éjfélkor aztán ébredést követően misét tartott a holtaknak.
Reggel az egyházi személyre találók egy több évet öregedett embert láttak meg ősz hajjal és szakállal, aki aztán rövid idő belül meg is halt.
A várat egy ideig medve is őrizte egykor. Jelentősége napjainkban már megkopott, de a várárokban ottjártunkkor is egy szép példány épp kellemesen fürdőzött. Rövid időre sikerült megpillantanunk, ahogy békésen elhagyva wellness helyét eloldalgott uzsonnázni.
Délután a közel 14 ezer lakosú kisvárosban a Moldva partján kanyarogva pár percre megállt velünk az idő. A méltóságteljesen sorakozó színes házak, a természet jelenléte kedves hangulatot varázsolt a környéknek, így mi is mélázva bámészkodtunk a nyári forróságban. Közben árnyékos sörözőt kerestünk egy utolsó kóstoláshoz hazaindulás előtt...
Jó utazást kívánok!
