Kánikulában hűs vízű patak mellett sétálni frissítő élmény. Ahogy a kék szitakötők látványa is.

A nyári forróságban egy reggeli kiruccanás sok tapasztalattal teljes. A Felsőcsatár végében induló zöld jelzésen minden évszakban érdemes felfedező útra indulni. A hőségben hatalmas fák biztosítják az árnyékot, és hideg vízben gázolhatunk egy picit a talpunkat hűsítve. Az épített gáton innen és túl egyébként egészen eltérő a vízmélység. A bokáig érő és a merülni való mennyiség között választhatunk, ám a természetben zajló történések és a szemlélődés is vonzó program lehet.

Az osztrák-magyar határsávnál található kirándulóhelyen a látogatókat kidőlt fák, zegzugos, páfrányokkal teli ösvények, valamint a hallépcső közelében egészen figyelmetlenül repdeső szitakötők fogadják. Hétvégén egy kisebb csapattal indultam útnak, hogy körsétát tegyek a környéken. A dzsungelnek is nevezhető természet engem annyira elvarázsolt, hogy végül egyedül bóklásztam, míg a többiek a nagy hőségben dombot másztak az erdőben.

Érik a vadmálna, és a szorgalmas munkát végző hódok nyomán kialakult mini vadonban zajlott a kérészek násztánca. A vízben élő és ragadozó életmódot folytató élőlények némelyike még a kezemnek is nekirepült közlekedés közben.

A Pinka vizi világában ha szerencsénk van, halakra vadászó jégmadárral is találkozhatunk. Nekem ez most ugyan elmaradt, de a vadregényes környezet, a kanyargó folyómeder így is rabul ejtett. Az erdei ösvényen végig haladva elérhető az egykori vasfüggönyhöz tartozó Vas-hegy, ahol annyi látnivaló van, hogy megér egy következő természetjárást.

Jó csámborgást kívánok!