Apró muskátlis ablakok, földpadló és gádor. Múltidéző.

Egy vén diófa árnyékában még a régi parasztházak is jobban mutatnak.

Végig jártam néhány napja a Szombathelyen található Vasi Múzeumfalut. Vas megye különböző településeiről származó apró épületek nagyapám történeteit idézték fel bennem. Azért is, mert a szülőfalujából is találtam itt egy kicsi otthont.

A földpadlós helyiségek, a gazdagon díszített faládák, a cserépkályhák, a gyönyörűen hímzett párnák és ’dunnák’, valamint az ódon konyhák kemencéi néprajzi örökségként arra emlékeztetnek, hogy a tisztesség és a becsület nem a birtokolt vagyon mennyiségének a függvénye.

A Vasi Múzeumfalu alkotóit, építőit nemes cél vezette, amikor szinte az utolsó pillanatban mentették meg a vármegye pusztuló népi építészeti értékeiből a gyűjteményt. A Múzeumfalu pontos képet ad a vasi parasztság közel kétszáz éves építészeti sajátosságairól.

A több tájegységet is magába foglaló közigazgatási terület népi építészeti szempontból hazánk egyik legváltozatosabb területe. A sokféleséget megőrző helyzet a vidék változatos földrajzi adottságával, történeti múltjával és etnikai összetételével magyarázható.

A kivitelezők a tudományos alapelvnek megfelelően a beszállításra kiválasztott épületekből komplex gazdasági udvarokat, portákat állítottunk össze, hogy hűen bemutassák az elmúlt két évszázad paraszti életformáját.

Az áttelepített épületek megjelenítik a vármegye népi építészeti kultúráját. A gyűjteményben minden jellegzetes épülettípus látható lakóház, pajta, ól, galambdúc, vagy éppen  a kukorica tárolására használt góré formájában.

A múzeumfalu szemlélteti a vasi paraszti lakóházak konyhai és szobai tüzelőberendezésének történeti változásait is. A múlt század elején az Őrségben és a Vendvidéken a szegényebb családok egy tűzhelyes lakóházban éltek, ahol a konyha és a szoba még nem különült el teljesen egymástól. Ezeknek az épületeknek csupán egyetlen fűthető helyisége volt; a mai konyhának megfelelő lakótér.

Nem volt könnyű az élet dédszüleink idejében. A sok munka ha időnként keserűvé is tett egy-egy rövidebb időszakot őseink életében, azért a jószomszédság és a segítőkészség enyhítette a károkat. Már persze ha mindezt nem emésztette irigység. Aki nem hiszi, járjon utána.

A Múzeumfaluban 12 település portái láthatók:

Sárfimizdó (Hegyhát), Szentpéterfa – horvát, Alsóság (ma: Celldömölk II.) (Kemenesalja), Nemeskolta (Völgység), Lócs (Kisalföld), Sótony (Rába völgy), Pornóapáti – német, Vönöck, Nemesládony, Farkasfa (Külső-Őrség), Szalafő kerített ház, és Felsőszölnök.

Nézz körül te is, amikor errefelé hoz az utad!

fotók: Kóta Melinda