Amikor az ember egy kirándulás után pizzát akar enni, nem arra vágyik, hogy már a rendelésnél bonyodalomba keveredjen.
Forró nyári nap volt. A napsütésben az erdei csavargás már kissé megtépázta mini csapatunk túrakedvét, ám a pizza gondolata mosolyt rajzolt az arcunkra. Az ember azt gondolná, hogy a kajáldák foglalás esetén felkészülten várják a vendégsereget. Ám néha ez az egyszerű dolog is teljesíthetetlen feladatnak tűnik bizonyos helyeken.
A tapasztalat az, hogy az online világ uralmának idején tanácsos felkészülten menni a kifőzdékbe, pizzériákba. A menü általában ugyanis olvasható a honlapokon. Már ha van olyan. De még akkor is adódhatnak kihívások. Miután túrás mini seregünk a magyar nyelvet egészen extrákkal beszélő magyar pincérrel megértette italrendelését, az ételek kiválasztása következett. Akkorra már enyhén elfáradtunk, hiszen a felszolgáló uraság úgy összekevert minket egymással, hogy már magunk sem tudtuk hirtelen, mit is szeretnénk fogyasztani. Persze volt benne plusz nehézség, hiszen 12 főt foglalással bizony sehogy sem sikerült összetolt asztalokból tákolt ideiglenes óriás asztalhoz ültetni. Ugyan volt még üres használható bútordarab, a 2 fős személyzet egyike ránk szólt, hogy nem ildomos csak úgy pakolgatnunk.
Ezután jött az a rész, hogy vártunk, vártunk és vártunk. Nagyjából 1 órácskát. Már az üdítőnkből a gyümölcsöket is megettük, amikor végre megérkezett az étel. Kétségtelen, hogy a pizzák finomak voltak. Boldogságunkra csipetnyi árnyékot vetett, hogy nem mindenki azt kapta, amit kért. A pizza batyut pedig ezen a helyen úgy döntöttünk, örökre elfelejtjük, bármilyen előnyös is, hogy a tartalmát random választhatjuk. Ugyanis a 6 batyucskából 2 db – azaz az étel 1/3 része – ehetetlen volt. Valahogy a kelttésztát nem sikerült vékonyra nyújtani, és töltelékkel így feltekerni. A tészta nyers maradt. Kisebb kalamajkával teli szóváltós előadásra is sor került a hóbortosnak tűnő felszolgálóval. Furcsa lehet, de az olaszos hangnem igenis odaillett a reklamáláshoz, miután a pizza volt már leveles tészta a pincér szerint, a nyers kelttészta pedig sajttá változott át az ő olvasatában… azaz magyarázkodásának tartalmában.
Nos, legalább egy, de inkább több tanulsággal gazdagabbak lettünk mindannyian:
Kész választással érkezünk az ismeretlen helyekre. Lefényképezzük a finomnak és a gyanúsnak tűnő ételeket egyaránt. Próbálunk úrrá lenni az esetlegesen kialakult káoszon. Előzetesen igyekszünk tájékozódni mások tapasztalatairól egy újabb étkezés előtt.
A hétvégén Szentivánéj volt vurslival. Mondhatnánk, hogy „…olé, a ligetben nagyszerű…”, de akkor a vasgolyóval és bábukkal játszott pályás sportot is meg kellene említenünk. De mi nem teszünk ilyet....
A fotó illusztráció. Szabadon felhasználható a pexels oldalról.
