Toszkána Itália leghangulatosabb tartománya.
Az ókori falak művészetet és legendákat is rejtenek.
Nemrég kaptam lehetőséget arra, hogy végre kicsit körül nézzek Toszkánában. Ilyenkor bizonyára mindannyian igyekszünk a lehető legtöbb helyre eljutni, és maradandó élményeket beszerezni. Nekem sikerült. Bár nem teljesen úgy, ahogy elképzeltem.
Melyikünk ne hallott volna már egykori tanulmányai során Róma alapításáról? Romulus és Remus mítosza a mai napig eleven. Nos, utóbbi ikerfiú családjának története egy régi legenda szerint Sienához kapcsolódik.
Az első mendemondák Remus fiairól jelentek meg. A népnyelv sztorija szerint a fiatalok egy fehér illetve egy fekete lovon menekültek el Rómából. A monokróm színvilág ezért jelent meg Siena zászlajában és címrében egyaránt.
Korábbi régészeti leletek alapján Sienát az etruszkok alapították, és Augustus császár idejében lett római provincia. A történelem viharainak pora ráragadt a településre. Időztek itt a lombardok, a frankok dinasztiája. Váltakoztak a lovagi, a grófi családok a helyszínen. A viszontagságos évek alatt a város helyzetét a 13. század közepén a pestisjárvány súlyosbította. A város arculata ennek ellénre az évszázadokkal korábbi formáját lényegében megőrizte.
Ottjártunk alatt az eredeti célunk az volt, hogy minden művészeti, építészeti értéket és emléket megnézünk. Megtudtuk, hogy Siena számos festőt, 3 pápát, költőt és muzsikus is adott a nagyvilágnak. Az egyik legbizarrabb egyházi személyiség II. Piusz volt, akinek a regnálása még egy teljes hónapig sem tudott megvalósulni. 26 napig regnálhatott.
Siena pazar látnivalói között ott vannak a színes épületek, a kissé romantikus, ám szűk utcák, és a középkori hangulat. Ebben a közegben sétálva nekünk is szárnyalt a képzeletünk. Végül a realitás talaján igyekztünk állni, miután némi parkolási bírságot végül 24 órás díjjá sikerült alakíttatnunk a helyi hatóság képviselőjével.
Az egyik legkülönlegesebb látnivaló a városban a Duomo, melyet a világ legszebb templomai közé sorolnak. A fehér-fekete csíkokkal is díszített katedrális egyik oldalszobájában elhelyzkedő Piccolomini könyvtárat Pinturicchio reneszánsz festő freskói díszítik.
A dóm látogatást követően utunk a város kagyló formájú fő terére, a Piazza del Campora vezetett, ahol a helyi ízeket is kipróbáltuk egy ebédbe zárva. Sikerült megtanulnunk, hogy a helyi paradicsomleves formája és íze sem hasonlít a magyar ételre, és a olaszország szerte a tésztákat is eltérő módon tálalják.
A hely ennek ellenére lenyűgöző. A közelben magasodik a Városháza harangtornya, melyet a 14. század közepén közel 10 évig építettek. Miután a körülnézéssel, a csodálkozó bámészkodással rengeteg időt eltöltöttünk, bőven maradt még látnivaló, ami miatt lehet, hogy visszatérünk. Kiderül....
Jó csámborgást kívánok!
